Egyházasdengeleg kisközség Nógrád megye délkeleti részén található. A középkorban a megyének ezt a részét, amely a váci püspökséghez tartozott, Kisnógrádnak nevezték. Dengeleg területe 1475 ha. A területet és a falut is a Bér- (a középkorban Dengeleg-) patak osztja hosszában ketté. Dél és nyugat felől az Ilka- (vagy Hangács-, vagy Tarcsi-) patak medre a határ. A két patak közötti szerencsés elhelyezkedés meghatározza a község flóráját és faunáját. Ezt fejezi ki a község címere is, a búzakalásszal és a csoroszlyával. A címer motívumai egy 18. századi dengelegi pecsétről származnak, és jól mutatják az akkori lakosság életvitelét.
Egyházasdengeleg neve ilyen alakjában csak 1905-től hivatalos. Azelőtt majd ezer esztendőn át Dengeleg volt a neve. Az elnevezés alapszava a dinga, denga, dinka szó, amely szláv eredetű és egy piros szőlőfajtát jelöl. Az első elnevezést a patak kaphatta, méghozzá a honfoglaló magyaroktól, s jelentése: patak, amelynek partján denga nevű szőlősök vannak. Ejtése, hangalakja: Dengelegy. A patakról kaphatta nevét a település, s azt megőrizte egy évezreden keresztül.
A község területén Kr.e. a harmadik században kelták éltek. Híres az egyházasdengelegi kelta pénzlelet, amely 80 érméből áll, a maga nemében a legnagyobb az országban, s közülük 11 darab ellenjeggyel ellátott Audeleontos feliratú is van. A bevert ellenjegy az érme hátlapján látszó ló hasa alatt van.
A község területét Kr.u. a 11. század végén a francia származású Kökényes-Rénold nemzetség birtokolja. A helység és a terület birtoklásáról 1221-ből származó okiratban találjuk az első írásos említést. A község határának első leírása 1246-ból származik. 1315-ben a falut a Szent Imre templommal együtt Kelyanus mester (de genere Kokenesrenold) fiai Kelyanus és Benedek elajándékozzák rokonuknak (Kökényes nembeli Terényi) Bolchard fia Reynoldusnak. Reynoldus leszármazottai a 15. század végéig voltak Dengeleg tulajdonosai és ők kezdték magukat a birtokról Dengeleginek (Dengeleghy) nevezni. Innen kezdődően Dengeleget kuriális faluként említik. A 15.század végén Dengeleg a Rhédei család birtoka, de Rhédei László 1484. november 27-én elzálogosítja Putnoki Zsigmondnak a falut.
A község első írásos említésénél régebbi a katolikus templom, amely a 11-12. század fordulóján, a Szent Imre kultusz idején épülhetett. Akkor lett plébániává, amely megszakítás nélkül fennállott a törökök bejöveteléig. A mai napig fennmaradt műemlék épület, amelyet a harmadik évezred első éveiben restauráltak és szenteltek újjá, román stílusú, amelynek vannak gótikus és barokk jegyei is, bizonyságául annak, hogy fennállása óta a mai napig állandóan használták a hívek. A 16-18. században a katolikus és az evangélikus felekezet is itt tartotta istentiszteleteit. Az építmény keletelt. Az ablakok keskenyek, a kapu félköríves záródású. A kapu felett egészen kicsi, háromkaréjos, primitív rózsaablak töri át a főhomlokzatot. Kidolgozása és három karéja is a korai gótikus templomok motívuma, Magyarországon párjanincs darab.
A törökök Dengeleget 1544-ben foglalták el, s a falu szerepel is az 1546-os adóösszeírásban. Az összeírás szerint a község lakói igen jó körülmények között éltek, hisz a családfők 63%-át kötelezték dzsizje-adó és kapuadó fizetésére, s ez az átlagos arányszám felett áll. A török alatt terjedt el a reformáció tájunkon, amit a török nem ellenzett. Az evangélikus vallás felvételével még javultak a gazdasági mutatók is.
A török kiűzése komoly gazdasági visszaesést jelentett. A lakosság száma is megcsappant, rövid időre el is néptelenedett a falu, de már a 17. század utolsó évtizedében újra lakott, a Szent Imre templom pedig jól fedett.
Kisnógrád újratelepítésére a 18. század elején került sor. Dengeleg betelepítői a Podmaniczkyak voltak. Ők hívtak felvidéki birtokaikról szlovák jobbágyokat, s ettől kezdődően Dengeleg kétnyelvű településsé lett. A Podmaniczkyakhoz nem csak a falu újjászületése köthető, hanem az első dengelegi evangélikus elemi iskola megindítása is. 1703-ban kezdte meg működését s megszakítás nélkül azóta is fennáll. Felekezeti iskolaként 1948-ig, az iskolák államosításáig működött. A katolikus elemi iskola 1849-ben alakult.
A 18. század elején, a Rákóczi-szabadságharc idején 1708. júniusában Dengelegen táborozott Bercsényi Miklós, A felséges fejedelem, II. Rákóczi Ferenc lőrinci táborából 1708. június huszadikán a lovasság egy részével Dengelegre jött, itt tanácskozott Bercsényivel.
A Rákóczi-szabadságharc után királyi rendeletre 1717. augusztus 15-én a nógrádi evangélikus esperesség gyűlésén megszüntették a dengelegi anyaegyházat. Szirák leányegyházaként él tovább a gyülekezet. Két templomot is építettek, az elsőt 1787-ben, báró Jeszenszky Sándor kurátorsága idején, a másodikat 1837-ben báró Podmaniczky Mihály kurátorsága idején. Ez a templom ma is áll, műemlék jellegű. Az épület jellege barokkos, az oltár késő barokk, copf elemekkel, két-két toszkán kőoszlopon nyugvó háromszögletű toszkán párkányzattal előcsarnokot képez. Az oltár alját, ahová a hívek alkalomadtán, különösen úrvacsora idején letérdepelnek, olajszínű tölgyfából mesterileg kifaragott copf stílusú bábos rácsozat veszi körül, melynek nevezetessége, hogy felenként egy-egy darabból áll, s hogy készítője ismeretlen dengelegi ácsmester, kinek hagyatéka szerint hírét őrizze keze munkája, adománya.
A nógrádi esperességi gyülekezet 1865. május 11-én alapította meg újra a dengelegi evangélikus anyaegyházat, amelynek első felügyelője Plachy Tamás földbirtokos, első lelkésze pedig Valentinyi Sámuel volt. A gyülekezet azóta is fennáll.
Az első és a második világháborúban Dengelegről hősi halált haltak 38-an. Jelképes sírjuk a temetőben áll, U. Szegedi Árpád hatvani festő- és szobrászművész tervei és felügyelete alapján a község lakosai maguk építették meg. Felszentelésére 2000-ben, a millenniumi ünnepségek keretében került sor.
A rendszerváltozás után Dengeleg legelőször is általános iskoláját hozta vissza a körzetesítésből. Azt az intézményt élesztették fel tetszhalálából, amelyik a harmadfél évszázados evangélikus és az évszázados katolikus iskolák jogutódja.1990. szeptember 30-án megtartott önkormányzati választásokon a község lakói megválasztották képviselőiket, polgármesterüket, s felélesztették az évszázadokon át tartó önállóságukat.
A második évezred utolsó évtizedében korszerű telefon, víz- és földgázhálózat épült ki a faluban, új épületet emeltek a napközi otthonos óvodának, új orvosi rendelő, új halottasház készült, megújult az iskolaépület, a községháza, az evangélikus és a katolikus templom.
Dengeleg utcái mind aszfaltborításúak, minden házban, minden telken ott van a víz- és gázcsonk.
(Forrás: Balogh István: Dengelegi évszázadok - Egyházasdengeleg monográfiája Egyházasdengeleg. 2002.)